HU
 | 
EN
 

Referencia neve: Csapó u. 40. irodaépület 2012-2013

Helyszín, környezet

A város urbanisztikai feszültséggel terhelt helye, - egy időben és térben is többrétegű belvárosi csomópont - a Csapó-Rákóczi utcák kereszteződése. A feszültséget az okozza, hogy a négy sarok mindegyike magán hordozza a létesítés korának nem kizárólag építészeti értelemben vett sajátosságait, melynek eredményeképpen karakteresen eltérő, de nyugodtan mondhatni egymáshoz képest diszharmonikus elemek találkozása valósult meg. Ezen hely egyik épületének közvetlen szomszédságában helyezkedik el az új irodaház.

A sarok egyik eleme a tízemeletes nagypaneles építési móddal megvalósított lakóépület, - mely alatt egyedi rovátkolt paneles homlokzati architektúrájú, üzleteket magába foglaló lepényépület található-, a 70-es években készült el állami beruházásban. Ez akkoriban és azután sok éven, évtizeden keresztül uralta ezt a fontos városi kereszteződést, magasságánál és tömegénél fogva. 

A Fórum bevásárlóközpont tömbnyi méretű, utcaszakasz hosszúságú épülete más nagyságrendi dimenzióban jár. A sarokra tervezett máig be nem lakott Latinovits Színház létesítése miatt szükséges magasság és térfogat, valamint a belső közel kétszáz méter hosszúságú bevásárló utca és az arra települő üzletek miatt a tízemeletes paneles épület is jelentéktelenné vált. 

A sarok harmadik eleme a II. világháború viharaiban tornyát vesztett - tégla architektúrájú - vegyipari szakközépiskola, melynek épületét Borsos József építész Debrecen egykori főmérnöke a debreceni ravatalozó, az egyetemi templom és sok más jellegzetes épület tervezője alkotta.

A nagypaneles épülettel azonos tervező tervezte az erőteljes tetőidommal rendelkező többlakásos lakóépületet földszinten üzletekkel, mely a késő 90-es évek jellegzetes társasház építési lázában foganva több lakást foglal magába, mint amennyi gépjármű a telken elhelyezhető lett volna ideális esetben. Emiatt a lakóépületnek gyakorlatilag nincsen belső zöldfelülete. Építészeti értelemben is magán hordozza az akkori közízléssel találkozó formavilágot és anyaghasználatot. Az épület sajnos az első emelettől kezdve jelentősen visszahúzásra került az utcai telekhatárhoz képest, ami a zártsorúsításra való szabályozási törekvés miatt magában hordozta csatlakozó épület esetén a tűzfal megjelenését. 

Ezen épület mellett helyezkedik el az új, - jelen pályázat tárgyát képező - irodaépület.
A jobb oldali szomszédos épület a volt „kisruhagyár” területére esik, amelyet a 90-es évek közepén terveztek át karakteresen homlokzatilag. Néhány éve ismét átalakult az épület és akkor egy újabb homlokzati „vérfrissítésen” esett túl, melynek eredménye egy igen semleges megjelenés lett, ami ma is látható.

Építészeti, telepítési koncepció

Az épület telekhatáraira szervezett merőleges koordináta rendszer adta meg a szerkezet rendszerét, melyből egy, az utcától hegyesszögben elforduló szabályos alaptömeg alakult ki. Ebben a rendszerben alakult ki az épület belső közlekedőmagja, ami egy átriumos rendszerű udvart rejt, ahonnan nyílnak hosszanti oldalon az irodák, arra merőlegesen a közlekedő egyik végén a szociális részek, másik végén a vertikális közlekedő mag. 

A telek Csapó utcai rendhagyó „kitüremkedése”, - ami rátakar a szomszédos lakóházra - az épület formájában is megjelenik. Erre a részre kerültek a kiemelt – vezetői – irodák, melyek fél-szinttel függőlegesen eltolva semleges elválasztó elemként zárják el az épületet a szomszédos - utcafronttól erőteljesen visszahúzott tömegű – mozgalmas tetőzetű lakóháztól.

A hely adottságait áthelyezve a formaképzés logikájába, azt a végeredményt adta, hogy tömegalakításában inkább hagyományos formájú magas-tetős épület valósuljon meg. 

Ami még fontos elv volt a tervezés során, hogy egy olyan visszafogott megjelenésű épület kerüljön erre a helyszínre, ami hatásában csillapíthatja az utcakép hektikusságát. Törekvés volt ugyanakkor az is, hogy legyenek olyan rejtett – nem azonnal feltárulkozó – elemei az épületnek, amelyek csak némi szemlélődés után mutatkozzanak meg. 

Ennek teljesíthetősége a funkcióval összefüggésben szinte automatikusan adódott. Az épület alapvetően irodaház, viszont a legfelső szinten két magas presztízsű lakás alakult ki. Mivel a lakás alapterületi igénye kisebb volt, mint az irodáé, így adódótt a lehetőség komfortérzetet javító teraszok/loggiák kialakítására, amire egyébiránt igény is jelentkezett a beruházó részéről. A terasz létrejötte, az azt lefedő üvegtető annak szerkezete alulról - az utcai járdaszintről - nézve ad plusz látványelemet. Ugyanígy tesz az utca fölé lapszerűen kibillentett főhomlokzati sík, melynek városközpont felőli „oldalhomlokzatán” lehetőség nyílt ablakokat nyitni, így az irodákból és a harmadik emeleti terasztól a város belsejébe való rálátás lehetőségét megteremteni, a kedvezőbb utcakép kialakulása mellett. A hátsó - északi - homlokzat esetében a fény minél nagyobb felületen történő beengedésére törekedtünk, az eltérő funkciók felületen megjelenő differenciálása mellett.

A természetes fény az épület központi momentumaként uralja a belső tereket.

Belső tér képzése során fontos volt az áttekintető, azonnal megérthető rend. Az utcai „cívis” zártsággal ellentétben, itt egy más karakterű, - határozott vonalakkal lehatárolt - nyitott, transzparenciát sugárzó hangulat megteremtése volt a cél. Ezt keret nélküli üvegszerkezetű korlátokkal, térelválasztásokkal igyekeztünk elérni.           A lakószint belső átriumos udvarának padozatából kiemelkedő felülvilágító „fénykútként” működve deríti borult napokon is az alatta lévő szinteken a közlekedő tereket, szükségtelenné téve a napközbeni világítást. Az üvegkorlátok alsó része - a födémmezőt és a kör alakú rögzítési pontokat rejtve - tükörüveg felülettel került eltakarásra, így teremt a térben érdekes, szokatlan hatású reflexiókat, fénytöréseket.

A homlokzatképzés során összhatásában az átlagosnál magasabb színvonalat tükröző anyaghasználat dominált – alumínium nyílászárók, üvegszerkezetű korlátok, vakolt falak, korcolt fémlemez tető. Egy az megszokottól eltérő struktúra jelenik meg: az ablakokat sávként összekötő vakolatmező. Itt kísérletezés, különböző rajzolatú mintafelületek elkészítése és vizsgálata után, szeges deszkalappal való fésűszerű lehúzással alakult ki a kívánt durvább textúrájú felület. Ezt csak az első réteg nemes-vakolatra felvitt plusz rétegben sikerült megvalósítani, a ma szokásos vakolatok minimális - néhány milliméteres - rétegvastagsága miatt.